Aki elolvasta az előző posztban ajánlott Wérgida írást, és annak hozzászólásait, annak ez a mai hozzászólás-válogatásom nem fog sok újat mondani. Ha valaki nem olvasta el az ottani reakciókat is Bachmann Péter szövegére, annak ajánlok figyelmébe néhány hozzászólást, különösebb értelmezés, vagy kommentár nélkül...
"...kell ez a fajta beszéd. langyos lekvárban tapicskolunk. én tapsoltam volna ha ott vagyok. oldalakon keresztük tudnám sorolni, hogy mi a baj a magyar építészettel. meg a képzéssel, mellesleg. mert a lábtól büdösödik a lábfej. meg a hozzáállásunkkal is baj van. nem ragoznám. olyanok vagyunk mint az ország. "
...
Ha viszont itthon maradsz, lehet még választani a szokásos magyar utat: már az egyetemen (figyelem: utána már késő!) jóba kell lenni valamelyik középszerű hazai "sztárépítésszel", (lehetőleg tanszékvezetővel), akinek az égisze alatt végigcsinálod a gyakorlatot és a gondosan háromszor szűrt mesteriskolát, és mire végzel , te is egy középszert csinálsz, persze azt jó minőségben , és végre elkezdheted lenézni az összes kollégádat akiknek még ez az út sem sikerült. (Ferko)
...
Úgy egy éve gondolkoztam el, hogy mi lesz, ha ott maradok (megj.:építész karon). Kávét fogok főzni, tervrajzot másolni, és iratkupacokat tologatni balról jobbra, majd fordított sorrendben jobbról balra. Így hát eveztem más tájakra. Most a Dunának bár ugyanazon az oldalán fogom azt tanulni, amit a Duna MÁSIK oldalán tanítanak...
...
...ezért jó, ha az ember történetesen lánynak született, mert viszonylag rövid idő alatt feltérképezve a hazai helyzetet, választhatja a másik értelmes utat, mégpedig a gyerekszülést. Mondjuk 3-at. Vagy 4-et. Aztán majd meglátjuk...
...
Sajnos én is egyetértek a beszéd mondanivalójával, már ami a hazai "építészeti" gyakorlatot mutatja. De kétlem, hogy változna az ország, a "köz" mentalitása. A pécsi egyetemi képzés során is felvetődnek bennem kételyek a honi építészeti képzést illetően és az országban sehol nem látom, hogy jó irányba mennének a dolgok...
...
Még egy észrevétel. Kedves sajtosropogós. Amit felvetettél, az azért rettenetes, mert a lányok maguk szajkózzák már ezt, belenyugodva a helyzetbe. Nem szánalmas az, hogy ebben a nagy szarban is, a tehetséges női építészek eltűnnek a szarnak is a legaljára? Nem szánalmas az, hogy az órákon is ezt vágják a fejünkhöz az egyetemen? Nem szánalmas az, hogy mindezt úgy teszik, hogy a diákok minimum fele lány?És nem szörnyű az, hogy mindenkinek leírod, akinek kettessel kezdődik a személyi száma, az totál feleslegesen tanult 5-7évig, mindez csak arra szolgált, hogy kihalássza a 3-4 gyerek potenciális apját, (ha egyáltalán sikerül)és mindezt azért szenvedte ugyanígy végig, hogy tudjon beszélgetni egy-két témáról??
...
egy ponton megkérdeztem a közönséget - késélre állítva persze a kérdést -, hogy karrier vagy gyerek, akkor a gyereknél lendültek a karok.
ötödik évemet kezdem az építészkaron, nem ez lesz az utolsó. a nyáron próbáltam átgondolni-átértékelni ezt-azt, mert (már!! huszonix évesen..) belefáradtam az egyetemi hétköznapokba.
...
az építész közösség röhejes. a bercsényi kollégium olyan, mint egy szanatórium, álmos, undorodott pofák meg művész-arcok. azonnal ki lehet szúrni az elsősöket a k253 előtt, mert "kanári-színekben" virítanak, raszta, esztékászemüveg meg minden, ami kell. diplomaosztóra meg man-in-black-ké változnak-változunk. egyik ismerős nyugtatót szed, másiknak komplexusai vannak, szinte mindenkinek van valami krónikus, visszatérő betegsége, nem mozgunk eleget, össze-vissza eszünk.
...
szerintem ez épp olyan gáz (ha nem jobban), mint az, amit itt szakmai elkurvulásként emlegetsz (khm vagyis B.P. emlegeti).
csomó oktatónk ..... kialvatlan, kiábrándult; .. 12-meg 16-óráznak, hétvégén is güriznek, mert ugye "ne múljon el nap ceruzavonás nélkül"
...
Én értem a fújolást is. Nem lehet jó érzés, amikor pár perc alatt porig alázzák a világodat."
Ezeknél a hozzászólásoknál már egy kicsit talán elkanyarodtak az alaptémától (külföldi pálya), de a fenti véleményekben érezhető hihetetlen mennyiségű indulat, és felvetett próblémák mindenképp elgondolkodtatóak.
Mivel rengeteg reakciót, hozzászólást írtak annak idején Bachmann Péter beszédére, ezért aki az összeset el akarja olvasni, az a következő linkre kattintva Wérgida blogján megteheti:
Teljes cikk
Utolsó kommentek